Frigyesy Ágnes tudósítása a tordai csatában súlyosan megsebesült és a bonchidai Bánffy-kastélyban meghalt honvédeknek állított emlékmű avatóünnepségéről

„A hazáért mindhalálig”

Emlékművet állítottak 109 magyar honvéd

tiszteletére Bonchidán

 

– Ma nem ünnepelni jöttünk, hanem kegyelettételre, adósságot törlesztünk azokkal szemben, akik a magyar történelem vérzivatarában kötelességüknek tekintették a katonai esküjüket, hogy a Hon érdekében a legtöbbet – életüket adták – „becsülettel a hazáért mindhalálig” – kezdte emlékező beszédében Pataky József, a Tordai Hagyományőrző Bizottság (THHB) elnöke 2008. szeptember 13-án a bonchidai temetőben.

Majd beszédét így folytatta: – Jelenlétünk meghatározó célja: emlékoszlop állítás. A Tordai Hagyományőrző Bizottság nem véletlenül választotta ezt a napot, szeptember 13-át, avatási nappá. Nevezetes nap ez! Ugyanis ma pontosan 64 évvel ezelőtt kezdődött a tordai csata. Az Aranyos folyó jobb oldalán megjelentek az ezrednagyságú szovjet egységek, és leadták az első lövéseket a magyar honvédség védőállomásaira. 26 napig tartott az iszonyú csata, véres ütközetek. A súlyos harcok során több mint 2500 magyar katona halt hősi halált. Csak egyetlen nap alatt, szeptember 22-én az óriási fölényben lévő szovjet-román seregekkel vívott harcokban több mint 1000 honvéd esett el. Sikerült a támadást visszaverniük, Torda város elfoglalását megakadályozták.

Pataky József rámutatott: – A magyar hadtörténelem az észak-erdélyi 25. gyaloghadosztály a tordai csatában tanúsított helytállását a „honvédség második világháborús legszebb fegyvertényeként” tartja számon. A fent említett harci cselekmények következtében sokan súlyosan megsebesültek, akiket a kolozsvári katonai kórházba, és a bonchidai Bánffy-kastélyban lévő 25. sz. tábori kórházba szállítottak.

A THHB hosszú kutatómunka következtében számszerű tényeket tárt fel: A kolozsvári házsongárdi katona-temetőbe 251 honvéd hamvait temették, közülük 221 név ismert, 30 ismeretlen. A bonchidai református temetőbe 109 honvéd hamvait temették, akik a Bánffy kastélyban lévő 25. hadikórházban haltak meg. A 109 név közül 89 név ismert, 20 ismeretlen. Szeptember 13-án a bonchidai kórházban elhunyt hősöknek állítottak maradandó emlékművet, s ezáltal megadták a hősöket megillető végtisztességet, tudván, hogy aki nem emlékezik, az felejt, és aki felejt, annak nincs jövője – mondta a THHB elnöke.

A bonchidai kutató-munka során segítséget nyújtott Szakács János, volt bonchidai lakos helytörténeti leírása, valamint Bálint József, nyugalmazott, volt bonchidai református lelkész feljegyzései.

A THHB tagjai nyolc esztendő leforgása alatt több mint 1600 hősi halott, hadifogoly eltemetési helyét, sokakat név szerint azonosított. Számos helységben mintegy 30 emlékoszlopot, kopjafát, emléktáblát vagy sírkertet avattak. Az áldozatok nevét fehér márványlapokra vésve örökítették meg. Idén ősszel Tordaszentlászlón és Krasznán állítanak emlékhelyeket.

A THHB és a Bonchidai Református Egyházközség által közösen állított emlékmű-avatáson Pataky József Döbrentei Kornél költő verssoraival zárta beszédét: „Adassék tisztelet a honvédő katonáknak, testük eleven torlaszát állították gátnak: a ránk zúduló vörös áradat ellenében állták Tordánál a csatát, fejtetőig vérben: és nem haltak meg, válságos órán előjönnek, mert utóvédként előőrsei jövendőnknek.”

A bonchidai temetőben állított emlékművet megáldotta Szakács Endre római katolikus plébános és Márton János református lelkész, aki a következőket mondotta: – Az itt eltemetett honvédek otthont kerestek, de az életben nem találták meg a földi életet, csak a maradandót: Isten országát. Életüket áldozták a Hazáért, felebarátukért.

Az emlékező eseményen beszédet mondott Szakács János, Cech Vilmos, a THHB budapesti munkatársa, valamint Kocsis László, az Erdélyi Történelmi Vitézi Rend tagja.

Vekov Károly történész ismeretei szerint a bonchidai kastélyban működő 25. sz. tábori kórházban sajnos tragikus események is történtek: a magatehetetlen beteg magyar honvédek közül több személyt lelőttek az épp arra portyázó szovjet katonák. E hősi halottak halálának okairól mindmáig hallgattak. Tragikus sorsuk történetének feltárása még várat magára.

A Bánffy-kastély hajdani virágzó- és tragikus történetéről ma is árulkodnak megmaradt romos- és felújított részei. 1699-ben hársak és folyópartok vették körül, majd a Rákóczi-szabadságharc idején a növényzet egy részét kivágták. A XVIII. században Bánffy Dénes barokk rezidenciájúvá építette. 1944. október 13-án a kastélyt felgyújtották. A Bánffy-kastély történelmi emlékhely. Rendbehozatala az utókor feladata.

 

 

 

A tüdő- és haslövés halálosnak bizonyult

 

„Tisztelt Nagyságos Asszony! Valószínűleg már tetszett arról értesülni, hogy szeretett férje és nekem hű gazdám X. 6-án a román arcvonalon hősi halált halt. Ezen valamennyiünk részére szörnyű csapás úgy történt, hogy a zászlós úr figyelés közben aknabecsapódástól fejének bal halántékánál kb. dió nagyságú szilánkot kapott és fejét teljesen átütötte. Azonnal a segély helyre vittük, de szállítás közben meghalt. Orvosi vélemény szerint segíteni rajta már nem volt lehetséges. Tudom, hogy a t. Nagságos asszony valamint b. családjára, de miránk is szörnyű csapás, de vigasztalódjunk abban, hogy drága életét a magyar Hazáért adta.” Ez az értesítés 1944. október 12-én kelt, vitéz Antal Pál hivatásos zászlós hősi haláláról tájékoztatta feleségét.

Hány asszony, anya, fiatal nő kaphatott ehhez hasonló értesítést a II. világháborúban? Az Észak-Erdély védelméért vívott tordai csatában ismereteink szerint 2500 magyar katona halt hősi halált. Ma, több évtizedes történelemhamisítás és agyonhallgatás után a halál okai bizonyítják: „Mind hősök, mind férfiak, /Mind hű és hazafi…”

Augusztin József hivatásos hadnagyot Királyfalvánál géppisztolysorozat találta el 1944. szeptember 7-én. A tüdő- és haslövés halálosnak bizonyult. Bajusz József tartalékos zászlós az Aranyos folyó menti harcok során kapott szájlövést, melybe belehalt. Bartkó Zoltán tartalékos hadnagy fejlövés következtében halt hősi halált. Böszörményi Géza hivatásos ezredes a Torda melletti temetőnél, szülei sírjától alig pár száz méterre esett el egy „Sztálinorgona”-sortűztől, szilánk érte a bal hónalj ütőerénél, mellkasánál, és a hasánál. Hollósy-Kuthy László vezérőrnagy erről így írt: „Rögtön táviratoztam feleségének. Holttestét pedig sebesültszállító gépkocsin, koszorú és levél, valamint tiszti küldöncének kíséretében, otthonába, Várpalotára irányítottam. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy a gépkocsi előbb érkezett meg, mint a távirat.” Burka László tartalékos zászlós páncélgépkocsival a szakadékba zuhant. Koponya-alapi törés és belső zúzódás következtében érte a halál. Kolozsváron a hősök temetőjében nyugszik. Deczky Jenő hivatásos főhadnagy Apahidánál, 1944. október 10-én – 25. születésnapja előtt két nappal – halt hősi halált. Fialka Károly hivatásos hadnagy haslövés következtében esett el. Fodor Károly hivatásos főhadnagy Aranyosgyéres mellett halt hősi halált, amikor géppisztoly-sorozat érte a fején és mellkasán. Bajtársai csak két nap múlva tudták eltemetni. Kovács Pál tartalékos hadnagy a Dél-Erdélyért indított támadás első napján hunyt el: robbanás következtében szenvedett halálos kimenetelű arc-, fej- és tüdősérülést. Óváry Miklós hivatásos főhadnagy csapattestével került a tordai hadszíntérre. Bonchida mellett kapott halálos koponyalövést. Katonái Bonchidán temették el. Szilágyi József és Szilvási Béla tartalékos zászlósok szívlövés következtében haltak hősi halált. Vass Ferenc tartalékos zászlós gerinclövés okozta szívbénulás következtében esett el. Bajtársai még aznap eltemették. Vértes (Weinberger) Vilmos hivatásos százados szeptember 13-14-én Tordánál páncéltörő ágyús ütegével igen erős ellenséges aknavető- és tüzérségi tűzben 3 harckocsit, 1 sorozatvetőt, és több nehézfegyvert kilőtt, 7 harckocsit harcképtelenné tett. Szeptember 15-én a Tordai hídfőben, utcai közelharcban szakasza élén halt hősi halált.

A tragédia Pataky József családját is elérte a II. világháborúban. Öt testvérével együtt, 13 évesen maradt félárván, amikor 1944. szeptember 14-én a bevonuló orosz katonák falhoz állították unitárius lelkész édesapját, Pataky Andrást, majd géppisztoly-sorozattal körberajzolták, és a család szeme láttára agyonlőtték Várfalván. Ezután nyakától fogva egy ló farkához kötötték, a temetőkert aljába vonszolták, és temetetlenül otthagyták, a paplakot pedig felgyújtották. Csoda-e, ha éppen Pataky József, a félárván maradt szemtanú állt a tordai hősök méltó tiszteletadásának élére a sírkert kialakításával?! Véleménye szerint: Tordán az újrahantolt honvédek sírjának megléte, holléte sokáig tabu téma volt. Sok tordai magyar nem is tudta, hogy létezik magyar katonai temető, aki pedig tudott róla, csak titokban, bujkálva kereste fel a sírokat.

Ezen a méltatlan helyzeten változtattak a 2000-ben megalakított „Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság” tagjai, akik legfőbb feladatul tűzték ki a tordai honvéd temető sírkertté való kialakítását, gondozását, valamint újabb ismeretlen honvéd sírok felkutatását, nyilvántartásba vételét. Cech Vilmos, a Bizottság magyarországi tagja, aki szintén sok áldozatot hozott a méltó sírkert kialakításáért, úgy véli: a Torda környéki harcokban szolgálatuk teljesítése közben elesett katonák közül kevésnek adatott meg a végső tiszteletadás, búcsúztatás. Az utódok pedig felismerték: a végső búcsú elmaradása lelki sérülést okoz, közösséget gyengít. Ezért csatlakoztak a Bizottság szándékához idős emberek, rokkant- és kisnyugdíjasok, a tordai csatában hősi halált haltak élő családtagjai.

De mi is történt valójában a tordai hadművelet során? Dálnoki Veress Lajos vezérezredes, a Magyar Királyi 2. honvéd hadsereg parancsnoka így látta az eseményeket: A 2. honvéd hadsereg „teljes négy hétig vonta magára és verte vissza a naponként megismétlődő támadásait az orosz hadseregnek, valamint a román hadosztálynak… A tordai csata arcvonala volt a II. világháború utolsó szakaszában az az egyetlen védelmi vonal, mely állásait hosszabb ideig tartotta meg és szerzett időt arra, hogy mind a magyar, mind a német hadvezetőség erőt gyűjthessen megfelelő helyeken az orosz előnyomulás lelassítására… A hadsereg zöme Észak-Erdély szülötteiből állt, kik szűkebb hazájukat védték, és ez megadta a szükséges testi és lelki erőt arra, hogy elviseljék a fáradalmakat és a nagy veszteséget… A magyar gyalogság teljesítménye ezekben a harcokban egyedülálló volt, s az is bebizonyosodott, hogy egyetlen nemzet sem támasztott olyan nagy követelményeket csapataival szemben, mint amilyet a magyar és a német hadvezetés a gyengén felszerelt magyar hadseregtől követelt… Ezen okok következtében vált a tordai csata a II. világháborúban, honvédségünk legszebb fegyvertényévé.”

Basó József, volt magyar kir. hivatásos páncélos főhadnagy, a tordai csata egyik hajdani, még élő résztvevője a következőképp értékelte az Észak-Erdély védelméért vívott tordai csata jelentőségét: „A magyar erők, a m. kir. 2. honvéd hadsereg kitartottak a túlerővel támadó szovjet-román erők ellenében. A román átállás után fölbomlott német déli hadsereg szabaddá tette az utat a szovjet-román erők előtt, amelyek gyorsan és harc nélkül jutottak át a Kárpátok déli szorosain. A tordai magyar ellenállás megakadályozta, hogy elvágják és bekerítsék a Kárpátok keleti részén harcoló magyar erőket…Általános megítélés szerint a tordai csata a Magyar Királyi Honvédség kiemelkedően sikeres haditette volt, amelyben a hazánkat védelmező katonáink példát mutattak, hogy léteznek még magyar katonai erények.”

 

Frigyesy Ágnes

 

 

Névsor