a tordai csatában 1944 szeptemberében és októberében
elesett és Tordatúr határában eltemetett
52 magyar honvéd emlékére:
2007. október 13-án került sor Tordatúrban a helybeli
unitárius templomkertben
a
Tordatúr határában elesett és eltemetett 52 honvéd emlékére állított kopjafás
emlékoszlop felavatására.
A
kezdeményező Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság
(THHB)
elnöke,
v.
Pataky József elmondása szerint 2002 novemberében, amikor helybeliek
segítségével elkezdték a térségben elesett honvédek sírjainak felkutatását, és
meglátták a római katolikus és ortodox közös temetőben elhelyezett meggyalázott
emléktáblát, az unitárius gyülekezettel elhatározták, hogy a templomkertben
hoznak létre kegyhelyet. Nagy Károly unitárius gondnok pedig saját költségén
faragtatott Székelyföldön kopjafát a hősi halált halt honvédek nevét tartalmazó
márványtáblák fölé.
„Hölgyeim és uraim,
tisztelt jelenlevők! Nemzetes Rendtársaim!
A Tordai Honvéd Hagyományőrző
Bizottság (továbbiakban THHB) nevében szeretettel és tisztelettel
köszöntöm a megjelenteket. Ma nem ünnepelni jöttünk ide, hanem kegyelettel
adósságot törleszteni azokkal szemben, akik a magyar történelem vérzivatarában
betartották katonai esküjüket, és a hon érdekében a legtöbbet – életüket adták.
Helyt álltak becsülettel a hazáért mindhalálig!
Jelenlétünk célja: kopjafás emlékoszlop avatása.
Hangsúlyoznom kell: ez
nem az eddig megszokott avatás. Egészen más, eltérő a szokásostól. Tudni
kell, hogy a Tordatúr határában
eltemetett 52 hősi halált halt honvéd emlékét egy –
a kommunisták által emelt – obeliszk
jelzi a község
észak-nyugati részében található római katolikus és ortodox közös temetőben, ahol szovjet, román és
magyar katonák nyugszanak békésen. Az obeliszken orosz, román és magyar nyelven
jelzik, hogy mely nemzet fiai alusszák örök álmukat.
Eddig minden a megszokott rendjén volna. Csakhogy, a THHB
akkor figyelt fel a »sírgyalázásra«, amikor a helyszínen tapasztalta,
hogy a magyar feliratot lelkiismeretlen, rosszindulatú egyének fáradt olajjal
bemázolták, olvashatatlanná téve azt! Mit tehettünk? Lemostuk, megtisztítottuk.
Hiába, a sírgyalázás tovább folytatódot. Ezért kellett a THHB-nek
lépnie, hogy olyan helyen állítsunk emléket, ahol biztonságban van, ahol
mécsest gyújthatunk, ahol az emlékezés virágait el tudjuk helyezni.
Kértük, javasoltuk, állítsunk emléket a község
központjában. Meghallgatásra találtunk Tordatúrban. A megértő,
áldozatkész, múltjukat tisztelő emberek segítettek.
A THHB köszönetét fejezi ki a történelmi magyar egyházak
lelkészeinek, híveinek az önzetlen összefogásért, áldozatkészségükért. Amit
tettek, az összefogásnak, az egyetértésnek köszönhető, melyre
manapság oly nagy szükség van. Köszönjük a Tordatúri Unitárius Egyházközség
híveinek, Nagy Károly gondnoknak, aki a kopjafát saját költségén
készítette, Bodor Piroska lelkésznőnek, hogy helyet adtak az
emlékoszlopnak. Köszönetet mondunk a segítőink között a COMMUNITAS
alapítványnak és egy Erdélyből származó Amerikában élő családnak,
miért bizony támogatásuk nélkül nem készülhetett volna el ez az emlékmű a hősi
halált halt honvédek neveivel. Más lehetőségünk nem volt, hiszen az anyaországi
pályázati csapokat már a múlt évben elzárták.
Szembesülve a tényekkel a THHB gondja: Hogyan
tovább?! Terveink szerint Tordaszentlászlón 37, Bonchidán 109
hősi halált halt magyar honvédnek kellene kegyhelyet létesíteni a
2008-as évben. Ezek a hősök a magyar állam katonái voltak, nekik kellene e
tájakon is méltó temetőket, emlékhelyeket létesíteniük. A Don-kanyarban tették,
amit tettek az elesettekért, megfeledkezvén arról, hogy bizony az
Aranyos-kanyarban is voltak, áldozatos, vérzivataros hetek, ahol több mint
2.500 magyar katona vesztette életét.
Beszédem nem lenne teljes, ha nem említeném meg a
tordatúri kutatásaink előzményeit. Az ismertetés igényével teszem: 2002.
november 10-én Molnár Lajos barátommal (aki THHB-tag) eljöttünk ide, Túrba,
megkeresve Dimén József unitárius lelkész urat, hogy legyen segítségünkre,
teremtsen kapcsolatot a községben még élő szemtanúkkal, akik átélő részesei
voltak a túri harcoknak. A lelkész úr készségesen segített. Kora délutántól
késő estig jártuk a temetőket. Bekopogtunk idős emberekhez: Nagy Lőrinc, Józan
L. Lőrinc, Nagy Géza bácsiékhoz, Józan Nagy Erzsi nénihez, akik szívesen
beszéltek a történtekről, segítségünkre voltak feltáró munkánkban. Ismét
megköszönöm segítőkészségüket.
Köszönettel tartozunk Kádár István plébános úrnak is
Hubai Károly honvéd sírkeresztjénél tartott emlékező szertartásért.
Végezetül Váci Mihály költő »Még nem elég« című
verséből csak egyetlen gondolatot idézek:
»És nem elég akarni,
De tenni, tenni kell«
Hát mi tettük, amit tennünk kellett! Itt Tordatúrban is
kopjafás emlékoszlopot, emlékhelyet létesítettünk közös összefogással, közös
erővel. Hozzátartozóikat táplálja és éltesse az a tudat, hogy szeretteik
emléket itt Tordatúrban kegyelettel, mély tisztelettel ápolja a község
magyarsága, ha megfogyatkozva is, de törve nem.
Szent itt e hely! Béke poraikra!
Tisztelettel megköszönöm jelenlétüket. Erőt, egészséget
kívánok! Isten áldjon és segítsen mindannyiunkat!”
A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság
reméli, hogy az itt eltemetett honvédek leszármazottai így tudomást szerezhetnek
apjuk, nagyapjuk sírhelyéről. – Ez történt a tordai honvédsírkert 2004-es,
valamint a nagyenyedi emlékmű 2007-es kialakításakor, melynek létrehozásában
hathatós szerepe volt a leközölt nevek ismertté válásának.
|
|
Józan Erzsébet
szaval |
A tordatúri hasadék |
A B
C D E F G H J K L N O P R S T U V Z
|
|
|